Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nő szerepe Madách: Az ember tragédiája című művében

2016.03.29

Madách a 15 színből álló, az ember tragédiája című drámai költeményt 1859-60 között írta. A mű célja az eszmék szerepének és sorsáénak bemutatása. Számtalan problémával foglalkozik, ezek közül az egyik a nő szerepe, valamint a férfi-nő viszony.

            Madách Éva alakját anyjáról és feleségéről mintázta. Anyja, Majtényi Anna nagyon szigorúan nevelte őt és kézben tartotta a család ügyeit. Felesége, Fráter Erzsébet megcsalta, majd magára hagyta  3 gyerekével.

Éva nagyon összetett figura, láthatjuk anya, feleség, apáca és prostituált szerepben is. Mindig a jelenben él, az ösztönök és a természetesség képviselője, otthonteremtő személyiség. Élvezi az életet, az önfeledt boldogságot, emellett hiú és kíváncsi.

Alapjában véve emelkedett gondolkodású, nemes jellemű, érző szívű személyiség, az aljas korok azonban eltorzítják jellemét.

A műben végig fiatal marad, az ifjúság és a szerelem képviselője.

Ádám és Lucifer között áll, valójában ő Lucifer igazi ellenfele. Ő veszi rá Ádámot, hogy elkövessék az eredendő bűnt, miatta űzik ki őket a Paradicsomból, ugyanakkor ő közvetíti Isten szavát Ádám felé, így mindkettejüket megmenti a haláltól a mű végén.

Ádám és Éva viszonyát az állandó közeledés-távolodás jellemzi. Éva mindig külön utakra hívja Ádámot, amelyek eltérnek Lucifer útjaitól. Ádám eleinte Lucifer hívásainak engedelmeskedik, majd a mű vége felé egyre érzékenyebbé válik Éva hívásai iránt.

 

            A férfi és a nő kapcsolatáról Lucifer már a 3. színben vall, maikor azt mondja, hogy "a család, s tulajdon legyen e világnak kettes mozgatója, melyből minden kéj, s kín születni fog." Éva pedig ráébred végzetére, amikor úgy szól, hogy "a világnak anyja én leszek".

            A 4. színben, amely Egyiptomban játszódik Éva először egy rabszolga, majd a fáraó felesége. Ebben a részben Évát egy törékeny virágként mutatja be Madách, ezt pedig két idézettel támaszthatjuk alá, az egyik így hangzik, hogy "te csak virág légy, drága csecsebecs, haszontalan, de szép, s ez érdeme.” A másik pedig: "Ó nő, mi szűk, mi gyarló látköröd, s a büszke férfit épp ez vonzza hozzád. Csak gyöngeség, mit az erő szerethet."

            A  6. színben, Rómában a nő a kéj eszköze. Éva prostituált, aki Ádámmal együtt élvezi az életet. Éva felébreszti Ádámban az elveszett Éden iránti nosztalgiát. Ebben a színben nem egy eszme, hanem egy életmód bukását láthatjuk.

            A  7. színben, Konstantinápolyban Évát apácaként láthatjuk, akit Ádám, azaz Tankréd megment. Éva elfogadja sorsát, hogy apja parancsára zárdába kell vonulnia. Ebben a színben női szemmel is láthatjuk a nőt, ugyanis Heléna elítéli a szélsőségeket, szerinte sem apácává, sem pedig prostituálttá nem kell válni, hanem az arany középutat kell megtalálni.

            A nő legpontosabb jellemzését a 8. színben olvashatjuk, amely így hangzik: "Minő csodás kevercse rossz, s nemesnek a nő, méregből s mézből összeszűrve! Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja, míg bűne a koré, mely szülte őt."  Azaz, a nő eredendően jó, csak a környezet, az eszmék és a kor, amelyben él, teszi rosszá. Eltéphetetlen kötelék fűzi a férfit a nőhöz. Éva egyénisége ebben a színben a legösszetettebb, ugyanis megjelenik benne a gyengédség, kacérság és a lelkifurdalás is.

            A 9. az álom az álomban szín, mely során Párizsban járunk. Itt Évát két, egymástól teljesen eltérő szerepben láthatjuk. Először egy büszke márkinő, aki a szépséget és a költészetet képviseli, és képes érzelmeket ébreszteni Dantonban. Másodszor parasztlány, aki amikor egyik kezében egy levágott fejjel, másik kezében egy véres tőrrel ajánlja fel magát Ádámnak, a férfi borzadva fordul el tőle. Ezáltal itt is bebizonyosodik, hogy a nőnek nem az a feladata, hogy harcoljon, hanem hogy gyöngédségével menedéket és megnyugvást nyújtson a férfi számára.

            A 11. szín Londonban játszódik, ahol Éva egy polgárlány. Alakja összetett: ártatlansága csak látszat, a világon a legfontosabb dolog számára ez, hogy minél jobban menjen férjhez. A szín egy nagyszabású haláltánc-jelenettel zárul, amely sorsán mindenki a sírba ugrik, kivéve Évát, aki a szerelem, az ifjúság és a költészet megtestesítőjeként felülemelkedik a zűrzavaron.

            A 12. szín a falanszterben játszódik, ennek során egy elgépiesedett világot ismerhetünk meg, amelyben nem számítanak az érzelmek, csak a tudomány és a fajfenntartás a fontos. Éva anyaként szerepel, akitől el akarják szakítani a gyermekét. Ádám kiáll a nő mellett, igazi, mély érzelmeket érez iránta, de abban a világban a szerelemet betegségnek tartják.

A 14. színben Éva egy eszkimó felesége, aki felajánlkozik Ádámnak, de a férfi elborzad az elállatiasodott nőtől.

            A 15. szín újra a Paradicsomon kívül játszódik. Ádám ismerve a jövőt kiábrándul és öngyilkos akar lenni, de Éva megakadályozza ezt, amikor így szól: "Anyának érzem, ó Ádám magam". Éva itt nyeri el a legfőbb szerepét, lelke mindig meghallja az isteni szózatot, s ebben rejlik hivatása a férfi mellett. Éva meghallja mindazt, amit Ádám csak gyanít. Ádám mindig újra kezdi harcát, mindig újat akar teremteni a már meglévő rossz helyett, s ebben a küzdelemben lesz segítségére Éva.

            A nő szerepe és végzete az, hogy háttér legyen, mert a férfi elképzeléseit nem tudná végrehajtani nélküle. A férfi magányos lélek, de kell neki a társaság, a szépség, költészet és a jóság. Madách ítélete ez a nő számára.