Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ady szerelmi költészete

2016.02.20

        A 19. sz. végi Magyarországon nagy változások mentek végbe: gazdasági, társadalmi átalakulás kezdődött, megindult a polgárosodás, fejlődött a kultúra. 1908. január 1-jén új folyóirat indult: a Nyugat. Célja az volt, hogy a modern irodalom mintájára Magyarországon is meghonosítsa a modern irodalomszemléletet, kifejezze a modern ember életérzését. A Nyugat első nemzedékének volt kiemelkedő alakja Ady Endre. Szerelmi költészetét Léda és Csinszka ihlette, de a két nőhöz írt versek egészen másként fogalmazzák meg a szerelmet.

 

 

Léda versek:

     Futó és felszínes kalandok után 1903-ban Nagyváradon ismerkedett meg Ady Lédával, azaz Diósy Ödönné Brüll Adéllal.  A gazdag, zsidó származású, kivételes intelligenciájú nő Adynál 5 évvel idősebb volt. Kapcsolatuk megbotránkoztatta az embereket, szerelmük diszharmonikus: egyszerre volt vad és szelíd.

Naponta voltak köztük féltékenykedések, veszekedések, hol szerették, hol gyűlölték egymást. Léda Ady számára egyszerre üdvösség és kín, öröm és gyötrelem. A Léda-versek gyakori motívuma a hódolat, a könyörgés, a fenyegetés, a megbánás, de az együttlét öröme hiányzik belőlük, jelen idejű idill nincs a versekben. Ady szerelmi lírájában újszerű a feltárulkozás, az érzékiség és a testiség lefestése. A Léda-versekben megjelenik szerelmi extázissal összefonódó halálélmény is. A költő szerint a nő a megtestesült bűn és titok.

 

 

Héja-nász az avaron
 

A Léda-versekhez sorolhatjuk a Héja-nász az avaron című művét, amelyben nem a boldogság, hanem a nyugtalanság, az örökös mozgás, a fájdalom és céltalanság jelenik meg, ezért ellenidillnek nevezzük. A szerelmesek szimbóluma a héjapár, akik rabolják a szerelmet, kapcsolatukban a küzdelem a domináns: vagyis a küzdelem egymással és a külvilággal. A 2. versszak általánosságban szól a szerelem érzéséről. A szerelmesek útja a nyárból az őszbe, a boldogságból a boldogtalanságba, a fiatalságból az öregségbe tart. Ez az út egyre gyorsul, ezt fejezik ki a mozgást jelentő igék, pl. az "útra kelünk, megyünk, szállunk, űzve szállunk".  A gyorsuló mozgás vége a megállás valahol az őszben, majd a lehullás az őszi avaron, azaz a halál. Jelen van a versben a céltalanság, hiábavalóság mellett az emberség és a gyöngéd jóság is. Bántó hanghatásokat sorol: vijjogás, sírás, csattogás.

A költemény formája is szokatlan, a háromsoros versszakok csonkaságot, a harmónia hiányát sugallják. Ezt erősíti a rímképlet is: a páros rímű sorokat mindig egy rímtelen sor követi.

 

 

 

Lédával a bálban

 

A két évvel később keletkezett, Lédával a bálban című versében baljós, szomorú hangulat uralkodik.

A boldogtalanság, az ifjúság és a szerelem elmúlásának tragikuma szólal meg. Groteszk farsangi vers, látomásos allegória. A vers a kellemetlen hatások sorozatára és egy romantikus képre épül. A nyelvi és a képi világ szecessziós. A szerelem két szakaszát jeleníti meg: a vidám, rózsakoszorús ifjú párok most kezdték tanulni a szerelmet, felhőtlenül boldogok, míg a fekete pár a boldogtalanságot, a halált, a szerelem végét jelképezi. Ez a helyzet egyfajta haláltánc motívum, a költő azt sejteti, hogy nincs igazi öröm, nincs megváltást jelentő szerelem, a boldogság mögött mindig ott van a boldogtalanság.  A vers fő stíluseszköze a kontraszt.

 

Elbocsátó, szép üzenet

 

Az Elbocsájtó szép üzenet a világirodalom legkegyetlenebb szerelmes verse: igazságtalan és gőgös. Az évek során Ady az öregedő Léda felé került és ebből a fölényes helyzetből támadja őt. Az asszony és az egész szerelmük megtagadása ez a vers: a szerelem elmúlt, helyébe a gyűlölet lépett, ezért van tele durva sértésekkel. Ady szakítani akart, de Léda ezt nem fogadta el. Ady naggyá válásában döntő szerepe volt Lédának, most már csak nyűgnek érzi a nőt. Az öndicséret és Léda becsmérlése váltakozik a műben, melynek összegzése az utolsó két sor:

"Általam vagy mert meg én láttalak, s régen nem vagy, mert már régen nem látlak."

 

 

 

Csinszka-versek:

A Lédával való szakítás után Adyt ostrom alá vették azok a nők, akik minden híres emberbe bele szoktak habarodni. A levélírók közül azonban kitűnt egy fiatal lány, a 16 éves Boncza Berta, aki egészen más hangon közeledett a költőhöz. A levelek éveken át jöttek, s a kezdetben még rokoni hang egyre bensőségesebb, szerelmesebb lett. Berta levelei mindig azzal zárultak, hogy keresse fel Csucsán, a lány lakhelyén. 1915-ben összeházasodtak. Ady számára védelmet jelentett ez a kései szerelem. Erről a megnyugvásról vallanak a Csinszka-versek, amelyekben nyoma sincs a később megromlott és kibírhatatlanná vált házaséletnek. A Csinszkához írt versek az öregedő férfi féltő szerelmi vallomásai. Ezekben nem a szerelmi szenvedély szólal meg, hanem azt fejezi ki a költő, hogy mit tud nyújtani neki: elsősorban a társat, a védő otthont jelenti számára. A Csinszka-versekből hiányzik a Léda-versek szenvedélyessége, gyötrő vívódása. Az embertelenné váló világban a békét, az oltalmat, a társat jelenti Csinszka. A csöndes összetartozás jelenik meg a versekben. Ezek a művek dísztelenebbek, képekben szegényebbek, egyszerű, közvetlen kijelentéseket tartalmaznak.

 

 

 

 

Őrizem a szemed
 

Az Őrizem a szemed egy gyöngéd és nyugodt vers. Az első versszak két, párhuzamosan szerkesztett kijelentő mondatból áll. A tiszta ritmusú, ütemhangsúlyos sorok az egyszerűséget hangsúlyozzák. Az egymást fogó kéz és az egymásba néző szemek biztonságérzetet árasztanak. A gondoskodó érzés kölcsönös. A felszín idillikus nyugalma mögött azonban ott van a közeledő halál. A 2. szakaszban megbomlik a vers zeneisége, inverziót használ, a kép kozmikussá tágul, eltűnnek a rímek: mindez a háború rettenetét közvetíti. Erre a részre a nyugtalanság jellemző. A világméretű katasztrófa élményét a hazaérkezés enyhíti, de igazi biztonságot ez sem jelent. A 3. versszak az 1. szó szerinti ismétlése, de ennek más az érzelmi, hangulati hatása. Tudatosodik a boldogság veszélyeztetettsége. Ez indokolja az utolsó versszak szorongó kérdéseit, de a miértre és a meddigre nincs válasz, a világ és az egyén sorsa kiszámíthatatlan. Harmadszorra is visszatér a szem és a kéz motívum, ezzel erősíti boldogságvágyát, harmóniaigényét. Ezt erősítik a versszak félrímei is.