Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jókai: Az arany ember

2016.03.29

Magyarországon a romantika az 1800-as években jelent meg. Legkedveltebb műfaja a regény. A magyar epika a XIX. század közepére erősödött meg igazán. 1849 után az illúzióvesztés, a kétség és a remény váltakozása fejeződik ki irodalmunkban. Jókai regényei az önkényuralom éveiben lelki támaszt nyújtottak a nemzetnek. Műveinek óriási sikerét az 1860-70-es években a társadalom széles rétegeit is foglalkoztató múltba tekintés, a nemesi közelmúlt nosztalgikus megidézése okozta.

Jókai romantikus író:

  • műveivel tanítani akar
  • különleges történelmi eseményeket választ témául,
  • műveinek cselekménye több szálon fut, ritkán szakítják meg hosszú leíró részek
  • történetei fordulatokban gazdagok
  • kedveli a kalandokat, különleges helyszíneket
  • a történet során a jellemek nem változnak, legfeljebb jellemtörés következik be
  • hangnemek sokfélesége, szeret anekdotázni
  • nyelve gazdag, sokrétű, idegen szavakat használ

 

 

Irodalmi munkásságának csúcspontja, legharmonikusabb műve:

Az arany ember

 

Jókai regénye a romantika és a realizmus egymásba fonódását mutatja: cselekménye kalandos, fordulatos, váratlan eseményekben bővelkedő, miközben jellemrajza és bizonyos mértékig társadalomábrázolása is a realizmus felé mutat.

Az egyéni boldogság lehetőségeit vizsgálja a kapitalizálódó társadalom valóságában.

A cím Tímár Mihályt jellemzi: amihez hozzányúl, arannyá válik.

Két antik mítoszra utal:

- Midas királyt Dionüszosz azzal jutalmazta, hogy minden változzék arannyá a kezében.

- Polükratész története, aki nagy értékű gyűrűjét tengerbe dobta, de az visszakerült hozzá.

A műben valóságos események, Jókai saját élményei is fellelhetőek:

  • saját gyerekkori komáromi élményei
  • szerelme gyámleánya, Lukács Ottília iránt
  • a magyar liszt nagyon kelendő volt a világpiacon ebben az időben
  • a Bach-korszak legnagyobb korrupciós botránya (kenyérsütés ázott gabonából)
  • kiábrándult a magyar kapitalizmusból

 

     A történet 1828-ban indul, főhőse Tímár Mihály, aki hajóbiztosból – tehetsége és korrupció révén – dúsgazdag vállalkozó lesz, majd mégis a vagyontalanságot választja.

Tímár boldogságkeresése alkotja a regény fő vonalát.

Tudatosan szerkesztett mű: már a történet elején megismerünk minden szereplőt és utalásokat kapunk későbbi szerepükre. A szerző saját világképét az események rajzán, a főhős lelki életének jellemzésén és kisebb szereplők nyilatkozatain keresztül közvetíti. A történetből általános érvényű megállapításokat von le. Megjelenik Rousseau elmélete is: “akinek pénze van, azt mind lopta”.

A drámai küzdelem színtere Tímár Mihály lelke:     

a szerelem-hűség,

a vagyon – igazi boldogság,

Komárom – Senki szigete között őrlődik.

A műben szimbólumok vannak:

Duna: kapcsolatot jelent Komárom és a Senki szigete között

Vörös félhold: a bűnre csábítás és a lelkiismeret-furdalás  szimbóluma.

Szereplők: állandó jelzőket használ, mint az eposzban

Tímár Mihály: vívódó, meghasonlásra kényszerülő ember, kivételes képességekkel rendelkezik. Nagyon bonyolult jellem, alapvetően tisztességes, de erkölcsileg többször is meginog. Vagyonát tisztességtelen úton szerezte. Boldogtalan, állandóan vádolja magát. A siker minden kellékét megszerzi magának, valódi boldogságát azonban csak a társadalomból kivonulva, a természet menedékében élő valódi családi közösségben találja meg.

Tímea: hűséges, hálás, boldogtalan, hideg

Noémi: a nőiesség megtestesítője, életteli, harmónia-teremtő, a természet formálja becsületes, tiszta szívű, őszinte teremtéssé.

Athalie: szélsőségesen szenvedélyes, féktelen gyűlölet motiválja.

Krisztyán Tódor: züllött kalandor, kém, zsaroló. Nem ilyennek született, csak a körülmények tették ilyenné. Athalie-val a francia regények jellegzetes alakjaihoz hasonlítnak.

Teréza mama: a pénz nélküli társadalom megvalósítója. Jókai természetfilozófiájának képviselője: nem követ tételes vallásokat, de hisz Istenben, minden öröme a családja és a kertje, tud élni és meghalni, mindenkin segít, mindenkit vigasztal, és senkitől nem kér semmit.

Kacsuka: korrupt

Brazovics: rossz üzletember

 

A regény romantikus vonásai:

  • befejezése: a jó elnyeri jutalmát
  • kalandok, helyszínek, cselekményvezetés
  • titkos ajtó
  • fekete-fehér mellékalakok (Krisztyán – Teréza mama)
  • színpadias jelenetek (esküvő)
  • kiélezett helyzetek (Tímea cselédsorban Athaliéknál, majd a regény második felében fordított lesz a szereposztás)
  • egzotikus tájleírások (Vaskapu)
  • szentimentális jellemrajz (Noémivel)
  • Athalie és Kacsuka jellemfordulata
  • a tragikum óvatos elkerülése
  • bűnügyi történetbe illő összecsapások (Tímea és Krisztyán összecsapása)

 

     A romantikus vonások ellenére a regény hűen tükrözi a kor gazdasági fellendülését: Tímár Mihály meggazdagodása ugyan egy romantikus véletlennek köszönhető, ám hasonló gyors felemelkedések tucatszám fordultak elő abban az időben. Realistának mondhatjuk Tímár Mihály jellemrajzát is: kezdetben mesés hősnek tűnik, de fokozatosan összebonyolódnak lelki vonásai. Kívülről sikeresnek látszik, élete pedig harmonikusnak, mégis sokatmondó, hogy akarva-akaratlanul mindenkit tönkretesz, akivel kapcsolatba kerül. Nem jellemtelen ember, sőt igyekszik nagyon is erényesen élni és segíteni sokakon, ám egyszer félrelépett és ebből kifolyólag mindvégig a bűntudat kényszerpályáján mozog. Jókainak a kapitalizmusból való kiábrándultságát jelzi, hogy hőse épp abban az életben boldog, ahol az oly vágyott gazdagságból ki tud lépni.

A gazdag komáromiaknak az író azt akarta bebizonyítani, hogy a pénz minden tönkretesz – a kapitalizmus visszásságát akarta bemutatni.