Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szophoklész: Antigoné

2016.03.29

A dráma az ókori Görögországban alakult ki, a Dionüszosz isten tiszteletére rendezett ünnepségeken előadott kardalokból. A Kr. e. VI. századtól évente rendeztek drámaversenyeket. A drámákat a kar és l-3 színész adta elõ. Csak férfiak játszhattak, maszkban, magasított talpú cipőben. A színházak hegyoldalakba épültek. A középső, kör alakú részen (orkhesztra) helyezkedett el a kar, a mögötte levő keskeny színpadon pedig a színészek. A színpad hátsó fala, ami palotát vagy templomot ábrázolt, díszlet és öltöző volt egyben (szkéné). A körben húzódó nézőtéren akár l4 ezer ember is elfért. Az előadások egész nap tartottak. a közönség napidíjat kapott.

A klasszikus dráma szerkezeti egvségei:

prologosz - előjáték

parodosz - bevonulás

sztaszimon - kardal

epeiszodion -  párbeszédes rész

exodosz - végkifejlet

exodikon – kivonulás

 

A kor legjelentősebb alkotója Szophoklész volt, 120 darabot írt. A drámai versenyeken 24- szer volt első.

Színházi újításai:

3 színészt alkalmazott.

festette a hátteret

a kar létszámát l2-ről l5 főre emelte.

Fő műve az

Antigoné

 

Műfaja: konfliktusos dráma, tragédia.

A történet egy szálon fut, egy helyszínen játszódik, Thébában a királyi palota előtt. A cselekmény ideje néhány óra. A fontos események a színpadon kívül történnek. A történet a thébai mondakörhöz tartozik Laiosz és Iokaszté házasságából született Oidipusz. Azt jósolták, hogy Oidipusz megöli majd apját és feleségül veszi az anyját. A gyermeket ezért kitették, idegenek nevelték fel. Azonban a jóslat mégis beteljesült, mikor ezt  Oidipusz megtudta. megvakította saját magát. Oidipusz és Iokaszté házasságából született Polüneikész, Eteoklész, Antigoné és Iszméné.

A mű közvetlen előzménye: Oidipusz halála után a két fiútestvér nem tud megegyezni az uralkodásról, megölik egymást. A trónra Kreón kerül, aki az egyik fiú eltemetését megtiltja. A tragédia központi kérdése: el kell-e temetni a halottat?

Két törvény áll egymással szemben:

l az istenek õsi, íratlan törvénye. mely szerint. ha a halottat nem temetik el, nem fogadja be a többi lélek, fertőzést okoz, és bolyongva árthat az élőknek.

2. Ezzel szemben áll az emberi törvény: az új király, Kreón szerint Polüneikészt nem lehet eltemetni, mivel az ő varosára támadt. Aki megszegi a parancsát, meghal.

A dráma szerkezete:

Felvonásokra nem tagolódik. belső tagolása a kardalok által történik.

Expozíció:

Antigoné és Iszméné beszélgetése: Kreón parancsa, hogy testvérüket, Polüneikészt tilos eltemetni (prologosz)

Bonyodalom:            

Antigoné megszegi a parancsot, eltemeti testvérét

Kibontakozás:          

Kreón és Antigoné összecsapása, Antigoné bátor, büszke, vállalja tettét, Kreónból a sértett gőg beszél, hatalmát akarja bizonyítani - a király kimondott szava törvény. Haimón, Antigoné vőlegénye és egyben Kreón fia, próbálja kibékíteni apját. Antigonét sziklabörtönbe zárják étlen-szomjan.

Tetőpont: Teiresziasz jóslata: Kreón meg fog bűnhődni tettéért

Megoldás:

Kreón megbánja bűnét, de már késő Hírnök hozza Antigoné, majd Haimón, végül Eurüdiké, a király feleségének halálhírét. A hírek hallatán a király összeroppan.

 

A dráma fõ konfliktusa Antigoné és Kreón között van, a mellékkonfliktusok Antigoné és Iszméné, Kreón és Haimón, Kreón és Teiresziász, Kreón és az őr között vannak.

 

A szereplők jellemzése:

Szophoklész a jellemzés művésze.

Antigoné:      

tiszta, eszményi hős, feltétlen testvéri szeretet jellemzi Tiszteletben tartja az isteni törvényeket. Férfiasan kemény, vállalja tettének büntetését, a halált. Csak egy pillanatra gyengül el, mikor rájön, hogy még nem volt nő, anya.

Iszméné:        

biztonságra törekvő középszerűség jellemzi. Tiszteli az emberi törvényeket. Bármi áron életben akar maradni. Bizonytalan, gyenge Antigoné és Kreón összecsapásakor azonban mar bátran vállalja a halált.

Kreón:                      

túl férfias, érzéketlen, haszonleső, hatalomvágyó. Érzéketlen a szeretet, szerelem, a rokoni kapcsolatok iránt. Hatalmát abszolútnak, a halálon túl is érvényesnek tartja - legnagyobb bűne a gőg: saját hatásköret az istenek fölé helyezi. Büntetése, hogy életben marad. Bukását nem érezzük megrendítőnek.

Haimón:

csak ő áll igazán Antigoné mellett, a maga félénk módján. Apjával való jó viszonyát nem akarja megbontani, de elítéli az önkényuralmat és végül a zsarnokság ellen lázadva a halált választja.

Őr:          

Egyszerű, őszinte kisember, legfontosabb a saját biztonsága.

Kar:              

az előadás egyik főszereplője.Théba közvéleményét szólaltatja meg.

 

Kreón kivételével a dráma szereplői Antigonénak adnak igazat, együtt éreznek vele, de a legtöbben nem merik vállalni sorsát. Alkalmazkodnak a helyzethez. bár tudják, hogy Kreónnak nincs igaza. De hatalma van és elpusztíthatja azokat, akik szembeszegülnek vele. Úgy viselkednek, mint a legtöbb ember.

 

A dráma értelmezése:

1. Az isteni és az emberi törvények összeütközését ábrázolja

2. Az érdek és a haszon által irányított ember és az önzetlenség, szeretet ellentéte jelenik meg.

3. A hatalom és erkölcs ütközik össze, politikai dráma.

4. Antigoné sorsdrámája.

 

A drámának már bemutatásakor nagy sikere volt, mivel a főszereplő olyan eszméket képviselt, amelyek az athéni demokráciában értéknek számítottak. A nézők Antigoné alakjában saját eszményképüket látták. Kreón pedig a gyűlöletes zsarnokságot testesítette meg.