Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Kádár-rendszer

2016.02.20

1956 és 1988 között Kádár az MSZMP első titkáraként az ország vezetője volt, ezért ezt az időszakot Kádár-rendszernek nevezzük.

Magyarország ekkor a KGST és a Varsói Szerződés tagállama, a szocialista tábor része. Az ’56-os forradalom bukása után az országban továbbra is megmaradt az egypártrendszer, meghatározó volt a Szovjetunióhoz fűződő barátság, de a Rákosi-korszakhoz képest sokat változott a hatalmon lévők stílusa. A személyi kultusz jeleit visszafogták.

Kádár konszenzusra törekvő politikát folytatott: „Aki nincs ellenünk, az velünk van.” = Nyílt ellenzékiséget nem tűr, de nem vár lelkesedést, aki nem politizál, azt békén hagyják → a társadalom többsége elfordult a politikától.

1962-ben megszületett az amnesztia rendelet, 1963-ban kihirdették a közkegyelmet a politikai elítéltek részére, így az ENSZ levette a napirendről a magyar kérdést.

Ezt az időszakot (1956-68)  „puha diktatúrá”-nak nevezzük.

 

Gazdaságpolitika

a) mezőgazdaság

  • 1961-re befejeződött a kollektivizálás
  • a földek 90%-a tsz-ek, állami gazdaságok kezén volt
  • nem volt beszolgáltatás
  • engedélyezték a háztájit
  • biztonságos volt az élelmiszerellátás

b) ipar

  • több figyelmet fordítottak a könnyű- és élelmiszeriparra
  • fennmaradt a tervgazdálkodás és a torz iparszerkezet
  • az infrastruktúrát továbbra is elhanyagolták
  • a ’60-as évek második felében kimerültek az extenzív fejlődés tartalékai → át kellett térni az intenzív fejlődésre
  • fokozódott a függőség a Szovjetuniótól: SZU-tól olcsó nyersanyagot kaptunk, cserébe mezőgazdasági cikkeket és késztermékeket szállítottunk.

1968: az új gazdasági mechanizmus

  • irányítója: Nyers Rezső
  • lényege: a vállalatok nagyobb önállóságot kaptak, maguk dönthettek a bérezésről és az értékesítésről, így részben érvényesült a piac szabályozó szerepe
  • engedélyezték a második gazdaságot, lehetett másodállást vállalni, így a családok anyagilag gyarapodni kezdtek
  • hiányossága: mivel a rendszer ragaszkodott a teljes foglakoztatáshoz, a gazdaságtalan nehézipari üzemeket a gazdaságosaktól elvont nyereségből tartották fent

A ’60-as években kezdődtek a lakótelep-építések. 1960 és 1990 között több mint kétmillió lakás épült, amelyekben többnyire már fürdőszoba is volt. Főleg lakótelepek épültek, ez elindította a városiasodást, ezzel jelentősen változott az életmód is. A lakások kisebbek lettek, kevesebb gyerek született, megkezdődött a népesség csökkenése. A kedvezőtlen demográfiai hatásokon szociálpolitikai intézkedésekkel próbálták javítani.

 

A rendszer az életszínvonalat folyamatosan emelni akarta (gulyáskommunizmus):

  • évente emelkedtek a reálbérek, így nőtt a fogyasztás
  • 100%-os lett a társadalombiztosításban részesülők aránya
  • javult az iskolázottsági szint
  • terjedt a kis magánvállalkozások (maszekok) rendszere
  • az emberek hétvégi telket vásároltak

A hetvenes évektől Magyarországon is megjelentek a nyugati életforma egyes elemei, pl. a farmer, turizmus, klubok, stb. Eleinte csak a szocialista országokba, később nyugatra is utazhatott a magyar turista.

Az életszínvonal emelkedését mutatja, hogy a lakásokban megjelent a mosógép, televízió (ami a rendszer befolyásoló eszközévé vált), rádió, porszívó, egyre több embernek lett autója (főleg Trabant, Wartburg, Lada, Skoda, szocialista importból). Nőtt a fogyasztás. Nőttek a lakossági megtakarítások is.

A társadalmi szolgáltatásokhoz azonban nem mindenki egyenlő mértékben juthatott hozzá:

  • a vezető elit sokféle előnyt élvezett (luxuslakás, üdülés, soron kívül autó)
  • hiánygazdaság miatt hosszú várakozás (pl. autóra) vagy „pult alól” lehetett hozzájutni a termékekhez
  • egészségügy nem tud mindenkinek színvonalas ellátást biztosítani → hálapénz
  • az iskolák nem csökkentették, hanem fokozták a társadalmi különbségeket

 

Tehát

  • ebben az időszakban a mezőgazdasággal foglalkozók száma csökkent
  • az ipari munkások aránya nőtt
  • a legdinamikusabban nőtt a harmadik szektorban (szolgáltatás, kereskedelem, egészségügy, kultúra, oktatás, közigazgatás) foglalkoztatottak száma
  • a korszak nagy vívmánya volt, hogy jelentősen csökkent a szegénység

1974-ben megszüntették az új gazdasági mechanizmust. A reformokban a pártállam felszámolásához vezető utat látták.

● A vezetés nem merte vállalni az életszínvonal rontását. A gazdaság teljesítőképessége folyamatosan romlott. Az 1973-as olajárrobbanás után nem volt más megoldás, a rendszer túlélése érdekében nyugati hitelekhez kellett folyamodni, amelyekkel egyszerre próbálták fenntartani a versenyképtelen szocialista nagyipart és a lakosság életszínvonalát, a fogyasztói versenyt.

A felvett kölcsönök nem tudták a magyar gazdaság válságát megoldani.

 

A jólétnek ára van (volt)

  • Ország eladósodása
  • Elhanyagolták a távközlés és úthálózat fejlesztését
  • nagyvonalú szociális intézkedések bevezetésekor nem számoltak a hosszú távú következményekkel

A másod- és harmadállások következtében:

  • a középkorú férfiak halálozási aránya nőtt
  • nőtt a deviáns jelenségek száma: öngyilkosság, alkoholizmus
  •  később az ország lakossága fogyatkozni kezdett, sok család csak egy-két gyereket vállalt (előbb a kocsi, aztán a kicsi)
  • nőtt a válások száma
  • az állam gyermekvállalást ösztönző szociálpolitikai intézkedései (pl.GYES) csak kis mértékben lassították a születések csökkenését