Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Érett feudalizmus

2015.10.18

Az érett feudalizmus gazdasági – társadalmi viszonyai Ny-Európában, a városfejlődés

 

A X-XI. században Európa fellendülésnek indult. Ennek alapja a mezőgazdaság fejlődése volt.

A mezőgazdaság átalakulása:

Míg az ókorban a legelőváltó gazdálkodást használták (a földet kimerülésig művelték, majd új területet törtek fel), a középkorban áttértek a kétnyomásos (szántó + ugar évente cserélve), majd a háromnyomásos (ugar + őszi vetés + tavaszi vetés) földművelésre.

Ezeknél a rendszereknél már megszűnt a vándorlási kényszer, a földet egyre jobban kihasználták, minőségét trágyázással javították. Ezeken a módokon egyre többet és egyre biztonságosabban lehetett termelni, ez megalapozta a népesség folyamatos növekedésének lehetőségét.

A földművelés új eszközei:

  • csoroszlyás, kormánylemezes nehéz fordítóeke → mélyen megforgatja a földet, időtakarékos, mert nem kell keresztbe is szántani       
    az ekéhez állati vonóerőre van szükség → nagyállattartás
  • új fogatolási mód: nyakhám helyett szügyhám (nem fojt)

A gabonatermelő, nagyállattartó gazdálkodás jobb táplálkozást tett lehetővé, megjelent a terményfelesleg, amit piacra lehetett vinni. Meghatározóvá vált az árutermelés és pénzgazdálkodás.

A mezőgazdasági termelés növekedésében az új módszerek és eszközök elterjedése mellett a művelésbe vont területek mennyiségének növekedése is fontos szerepet játszott: erdőirtás, mocsarak lecsapolása.

 

Az iparban is technikai forradalom bontakozott ki: elterjedtek a vízimalmok, a vízikereket erőgépként is kezdték alkalmazni.

 

A városok kialakulását a mezőgazdasági árutermelés kibontakozása, a kereskedelem fellendülése tette lehetővé.

A városok létrejöhettek: egykori római kori települések helyén, várak, egyházi központok közelében, utak, kereskedelmi útvonalak találkozásánál, folyami átkelőknél.

Kiváltságokkal rendelkeztek:

  • önkormányzat joga: a városlakók közössége, a kommuna harcolta ki a város birtokosával szemben
  • bíráskodási jog: szabad bíróválasztás és bíráskodás a város területén
  • gazdasági jogok: piactartás, adók egyösszegű fizetése, árumegállító jog
  • birtokjog: a városnak lehettek falvai, jobbágyai
  • kegyúri jog: szabad plébános választás

A városlakó szabad ember, rendelkezhetett tulajdonával, adót kellett fizetnie. A lakók egy részének volt csak polgárjoga (ingatlantulajdonhoz kötötték).

A város irányítói a leggazdagabb polgárok, a patríciusok – ők alkották a város vezető testületét, közülük került ki a polgármester.

A városlakók nagy része polgárjog nélküli szegény volt – ez a plebs.

A várost általában fallal vették körül. Az emeletes házak között keskeny sikátorok húzódtak. Csatornázás nem volt. Nagy volt a zsúfoltság, rosszak voltak a higiéniás körülmények.

 

A céhek

A kézművesek szakmánként érdekvédelmi szervezetekbe, céhekbe tömörültek. A céhek elérték, hogy a városi piacon csak a városi céhekbe tartozók értékesítették termékeiket, s lehetetlenné tették a céhen kívüli kézművesek – a kontárok – működését. Szabályozták a munkaidőt, a munkafolyamatokat, árakat, a minőséget.

A céhek teljes jogú tagjai az önálló műhellyel rendelkező mesterek. Kötelezővé vált a 6-11 évig tartó inaskodás. Az inas, aki a mestertől szállást és élelmet kapott, valójában a céh szolgája volt. Az inasévek letelte után az inas fölszabadult: tagja lett a legények társaságának. A legények már bérezést kaptak, ám nem dolgozhattak saját számlájukra. A legény vándorúton tanulta ki a szakma fortélyait, majd mestervizsgát tett.

 

Kereskedelem:

Helyi: piacokon zajlott, szorosan kapcsolódott a termelőkhöz.

Távolsági: főleg vízi úton zajlik, elsősorban luxuscikkekkel kereskednek

Levantei kereskedelem: Közel-Kelet és Európa között, a Földközi-tenger környékén zajlott

Fő cikkei: fűszer, gyapot, nemesfém, nyersanyag, iparcikkek

A XI. sz.tól az itáliai kereskedőállamok uralják – Velence, Genova, Pisa

Északi és Balti-tengeri kereskedelem: hal, prém, gabona, viasz, borostyán, nyersanyagok, iparcikkek

Észak-német és flandriai városok uralják- Lübeck, Hamburg.→1161 Hanza-szövetség

Az északi és déli tengeri kereskedelmet szárazföldi útvonalak kötik össze – ebből elsősorban Champagne és a délnémet városok húztak hasznot.